AZ EGÉSZSÉG KULCSA

2017. május 18. 09:01 - Feller Adrienne

illoolajok-panarom-test-es-lelek-adrienne-feller.jpg

Csodálatos a mi nyelvünk. Szinte minden szavunkban tanítás lakik. Gyermekeink már nem érzékelik a nyelvünk kifejezéseiből áradó bölcsességet, s már nekünk sem tűnik fel a hangsorok jelentősége, amit dédanyáink, ükanyáink még őriztek. Akkor még a beszédnek ereje volt, nem kellettek komplikált körmondatok, a szavak súlyából értették, megértették a lényeget. Persze a mai kornak is rengeteg csodája és bölcsessége van, amikből folyamatosan tanulunk és fejlődünk, bármennyire is látjuk, érezzük a hibákat, s visszasírunk néhány körülményt, momentumot a régebbi időkből. De a nyelv, a szavak jelentősége valahogy elveszett. Pedig ha figyelünk, minden választ megtalálunk benne.

Egészség. Már önmagában is olyan kifejező: egészség akkor van, ha egészek vagyunk. Egészek, egészségesek, nem csak fizikailag, a testünkben, hanem a lelkünkben, a szellemünkben is. Az ember akkor egész, ha mindhárom egységben működik. Egyik sincs a másik nélkül, egyik sem működik a másik nélkül. Mindhármat ápolnunk, táplálnunk, gondoznunk kell. Nem törődhetünk csupán az egyikkel, miközben a másik kettőt elhanyagoljuk, mert nem leszünk EGÉSZ-ségesek. Hiszen az ember nem csak egyikből vagy másikból áll, hanem mindhárom a része. S ha mindhárom együtt a része, akkor, ha testünkben elakadást érzünk, óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy az okát, forrását megkeressük a másik kettőben is.

Ahogyan érzünk, úgy gondolkodunk, és ahogyan gondolkodunk, arra alapozva éljük az életünket. Ezek a gondolatok határozzák meg szokásainkat, s ezeknek a szokásainknak következménye fizikai állapotunk. Egy betegség, egy tünet, épp ezért sosem csak a testben orvosolandó, hanem a lélekben és a szellemben is érdemes megtalálni a magját. A testben a lélek (érzés) és a szellem (gondolatok) hatására jelenik meg a tünet. Szépség, ragyogás, életteli, energikus érzések formájában, ha az érzéseink és gondolataink eredője is ez, és fáradtságként, testi problémákként, akár betegségekként, ha hosszasan fájdalmas, szorongós, félelmekkel teli érzésekben és a belőlük manifesztálódó gondolatokban élünk.

Az egészséges táplálkozás létkérdés. Nem csak azért, mert ki vagyunk téve a különböző módokon vonzóbbá tett élelmiszerek csábításának, s a szervezetünkre gyakorolt hatásaiknak, hanem azért is, mert a felgyorsult kor egyenes következményeként ma már alig törődünk a testünk jelzéseivel, pedig folyamatosan üzen nekünk, csak nem halljuk meg a nagy rohanásban. Amikor megéhezünk, s például almát vagy paradicsomot kívánunk, idő hiányában a munkahelyi büfében szerzett péksüteménnyel csillapítjuk éhségünket. Pedig a testünk azért jelez, mert pont arra van szüksége, ami azokban a megkívánt dolgokban van. Mindent érteni akarunk, s mivel elménk számára nem érthető, nincs mögötte racionális ok, csak egy érzés, s nem kiabálja, hogy „x vitaminra, vagy y nyomelemre van szüksége a testednek”, nem hallgatunk rá. Isszuk a kávénkat minden reggel, mert így szoktuk. Évek óta. Kicsit már fáj a gyomrunk, de a reggel nekünk egyenlő a kávéval, így jelzés ide vagy oda, marad a szokásos rutin. Aztán ha már nem csak a kávétól nem komfortos, hanem más dolgok is beállnak a sorba, talán elkezdjük kutatni az okokat, persze még mindig inkább csak a test szintjén – jöhet az orvos, a diagnózis, majd az életmódváltás.

A test a lélek temploma, tartja a bölcs mondás, vagyis nagyon fontos, hogy mit teszünk a testünkkel. De mit teszünk a lelkünkkel, a lelkünkért? Az orvos vagy az ő segítségével mi magunk meggyógyítjuk a testünket, de ha a gondolataink, érzéseink ugyanazok maradnak, előbb-utóbb újabb jelzést kapunk a testünkben, ami arról szól, valamit változtatnunk érdemes. Változtatni a szokásainkon, azaz a gondolkodásmódunkon, a hozzáállásunkon.

Az első lépést megtenni mindig nagyon nehéz. Félünk a szembesülésektől, a fájdalmaktól és igen, a kudarctól, hogy mi van, ha nem sikerül. Félünk attól, hogy amit eltemettünk magunkban, s a falakat, amiket az évek alatt gondosan, védelemből magunk köré emeltünk, ha egyszerre leomlanak, mi újra sérülékennyé, védtelenné válunk.

Viszont a bátorságnak, annak az első lépésnek hatalmas ajándéka van. Nem rögtön, instant érkezik, kis idő, és munka szükségeltetik hozzá. De amint elindulunk ezen az úton, az életünk lépésről-lépésre megváltozik. A fájdalmas szembesülések után egyre könnyebbé válik a lelkünk, s útközben sok mumusról kiderülhet, hogy nem is olyan félelmetes és nem is olyan erős, mint ahogy hittük. Egyre inkább megerősödünk mi magunk. Belül. Ugyanis a valódi erő nem a szilárdságban, hanem a rugalmasságban rejlik. Hogy merünk új, ismeretlen dolgok felé elindulni, változtatni eddigi hozzáállásunkon. Legyen az egy új étrend az életünkben, vagy egy mozgástípus beépítése a mindennapjainkba, vagy döntés arról, hogy ha hazaértünk, félretesszük a mobiltelefont és a családtagjainkra figyelünk. Hogy holnaptól színesebb ruhákba bújunk, vagy, hogy reggelente korábban felkelünk, és a teraszon egy tea mellett végiggondoljuk az előttünk álló napot.

Az illóolajok ezekben a folyamatokban is elképesztő módon tudnak támogatni bennünket. Holisztikusságuk révén éppúgy képesek támaszt adni fizikai testünknek, mint erőt adni, továbblendíteni lelkünket, és segíteni, hogy gondolataink tisztábbak, fókuszáltabbak legyenek. Molekuláik a szagláson keresztül képesek eljutni agyunk azon területéhez, ahol a tudatalatti tartalmak, az emlékeink, az érzéseink laknak, így szinte észrevétlenül támogatnak, inspirálnak, gyógyítanak. Éppen ezért egy jól megválasztott illóolaj, vagy inkább keverék nagyszerű útitárs lehet minden változásban. Támogatón, kezünket fogva segít átlendülni a nehezebb szakaszokon, mindig a fény felé, a megoldás felé vezetve bennünket.                                                                                                 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://felleradrienne.blog.hu/api/trackback/id/tr912513017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Feller Adrienne blogja