Mikor beléptem Szilvi szalonjába, megérintődtem. Megannyi emlékkép áradt elő a múltból. Visszahuppantam az első szalonomba, amit Stockholmban nyitottam. Majd harminc éve már.  Majd a másodikba, ami már itthon volt a Római fürdőn, ahol felnőttem. Azt a szalont szerettem a legjobban. Körbeölelték a fák és csendes volt, csak a rigók dalolgatása színezte a csendet. A bútorzat fehér, de a kanapé és a fotelok antik bútorok voltak. Egy igazi szalon volt. Elegáns és otthonos egyben. Elnézem Szilvi szalonját és felismerni vélem azokat a jegyeket, amelyek az én szalonomban is jelen voltak.

„Honnan ez a ragyogás?” - kérdeztem tőle, akit soha ilyen szépnek még nem láttam. A mosolya elragadó és mindent betölt az erő, ami körbe öleli.