Ebben az őrült nagy melegben, amit inkább a vízpart mellett, mint a nagyváros betonrengetegében lehet csak kibírni, előkerülnek a jól bevált, hideg leveseim, amiket gyorsan el lehet készíteni, frissítőek és rendkívül egészségesek.

Szinte minden nő életében van olyan pillanat, perc, óra, nap, vagy akár hosszabb időszak is, amikor nem érzi jól magát a bőrében. A tükörbe nézve egy fáradt, gondterhelt arc és tekintet köszön vissza ránk, s úgy érezhetjük, az egykori bájos mosoly s ragyogó szempár talán örökre elveszett. Ez az a pont, amikor nagyon fontos, hogy a család körüli teendők vagy a temérdek munka szűnni nem akaró ördögi körét, ha csupán egy-két órára is, de megszakítsuk, és magunkhoz vegyünk egy kis önbizalom erősítő muníciót, hogy aztán feltöltekezve, életünket újra a naposabb oldalról szemlélhessük.

Reggel van. Üldögélek az asztalnál és iszogatom a teámat. Kint csicseregnek a madarak. A kertben ott virít lila és fehér színben az orgona. Ilyenkor hajnalban sokkal intenzívebb az illata. Aztán ott a gyöngyvirág, meg a tulipán. Mintha a természet is tudná, hogy anyák napja van ma. 

Feszültség, aggodalom, stressz – mindennapos tünet. Vannak napok, amikor szinte már nem is emlékszünk, milyen, ha nyugalom és béke lakik a szívünkben a folyamatos zakatolás helyett. Pedig csak karnyújtásnyira van a megoldás, még ha úgy is érezzük, nem tudjuk megszakítani az ördögi kört.

A lux latinul fényt jelent. A magyar nyelv a luxust fényűzésnek hívja. Fényt űzni pedig azt jelenti, hogy kergetjük a fényt, vagy elűzzük a fényt? Érdekes szójáték. Vajon a szépségápolás luxus, vagy fölösleges fényűzés?

Eljött az utolsó nap a kolostorban, de legnagyobb megdöbbenésemre nem éreztem magam készen, hogy lezárjam a folyamatot. Még egy éjszaka állt előttem. Összeírtam egy-egy lapra, hogy mi mindent engedek el és mi mindent fogadok be az elvonulásommal.

"Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot,

Hogy megváltoztassam, amit lehet,

És adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

Az álmok gyötörte nehéz éjszaka után, a tükörből rám meredő idegen, fáradt, elnyűtt arc tanácsára elkezdtem keresni egy olyan helyet, ahol biztosan egyedül lehetek. Wellness hotel szóba sem jöhet, erdei kis ház lehet, de talán félnék ott egyedül, bár biztos jó lenne. Néztem tovább, majd a figyelmem középpontjába egy régi kolostor került, amit elvonulásra tökéletesen alkalmasnak éreztem.

Az idei nyár igen színes volt. A gyerekeimmel együtt töltött pár nap csodálata mellett bőven mért rám nehézségeket is. Esszenciálisan a nyakamba kaptam mindazt, amivel tartozom magamnak. Ez pedig nem más, mint a határaim meghúzása.

Az ünnep számomra fontos esemény. Az ünnep lehetőséget ad arra, hogy megállítsam az időt és a figyelmemet az ünnepre, vagy az ünnepeltre helyezzem. Az ünnepre már hetekkel előtte készülök. Olyan ez, mint karácsony előtt az advent. Átgondolom, hogy az ünnepet mivel emelhetem, s hogy  mit szeretnék mondani az ünnepeltnek. Az ünnepnek fontos része az ajándék is, mellyel kifejezésre juttathatom a tiszteletemet. 

Ilyenkor tavasszal sokkal könnyebben kelek fel hajnalban, nem húz vissza a külső sötétség és hideg. Sőt, inkább kicsalogatnak a madarak, hogy velük együtt ünnepeljem az új nap kezdetét. Kimegyek a Duna-partra és leülök a stégre. Nézem a vizet és köszöntöm a napot. Jó érzés a napba nézni, amikor felkel. Szeretem a színeit.

Akinek megadatott az élettől, hogy anya lehet, az pontosan tudja mekkora csoda egy gyermek növekedését figyelemmel kísérni. Elmondhatatlan ajándék a gyermekünk pihegését hallgatni, miközben arcának vonásaiban gyönyörködünk.

Bár Barcelonába munka miatt mentem, úgy gondoltam, mindenképpen szakítok időt és elmegyek a világ egyik legizgalmasabb, és a tervek szerint a legnagyobb templomába, a Sagrada Familia-ba, másnéven a Szent Család templomba.

Sok érdekes történet fűződik a Sagrada Familia-hoz, melynek a legmagasabb tornya - legalábbis az eredeti tervek szerint - 170 méteres lesz.

14 éves volt, amikor először találkoztunk. Fiatal, karcsú, kedves tétova kislány. A mamája hozta. Biztosítottam, hogy jó kezekben lesz. És vigyáztam rá. Éveken keresztül mindent átbeszéltünk. A szerelmeket, az életet, a családot, a félelmeket, a fájdalmakat és az örömöket.

Volt sírás, nevetés és öröm. Mennyit aggódtunk, hogy ez a fiú sem olyan, és ez sem, meg ő is olyan fura. Nem szeret. Nem szeretem. Boldog vagyok. Elküldöm. Elküldtek. Dolgozom. Egyedül vagyok. Ne félj, jön majd az igazi. Velem van a baj? Dehogy, bízz, jönni fog.

És férjhez ment. Olyan hirtelen. Elkezdtem számolni. Így elteltek az évek? Megszületett Lili, aztán Emma. Két gyermeket nevel.

Ma volt nálam. Kicsi apró teremtés. Törékeny. Sietnie kellett, mert szoptat. Időre ment. Milyen régóta ismerem. Kicsiny lélek. Annyira jó volt látni. Elteltek az évek. A kislány két kislányt nevel. Azt mondja: “Nullától az egy gyerekig nem volt akkora ugrás, mint az egytől a kettőig”. Mosolygok: "Igen, tudom, két kicsi gyerek, nem könnyű most neked." “Nem panaszkodom, de senki nem mondta ezt nekem.”

…. és csak állok és azon tűnődöm, hogy telhettek el ilyen gyorsan az évek. Nemrég még én ringattam a gyerekeimet, most már ő, aki hazasiet. Beszáll a liftbe, intek, zárul az ajtó és kigördülnek a könnyek. Örömkönnyek. :)

Szeretem a Húsvétot. Minél több tavaszt élek meg, annál közelebb kerül hozzám ez az ünnep. A megújulás, az örök élet ünnepe. A tavasz és az élet köszöntése.

A Húsvétot megelőzi a böjt, ami fontos része az ünnepnek. Visszavonulás, elmélyülés. Időt szánok a belső világomra. Visszafogottság, befeletekintés. Elengedem, ami már menni akar, hogy teret teremtsek a születőnek. Rákészülök az új körforgásra. Az új ciklusra, az új ívre, ami nem csak a természetben érkezik meg, de a mi életünkben is minden tavasszal.

A fiam rendkívül érzékeny gyerek. Nagy szíve van, rengeteg energiája, hihetetlen életszeretete és ereje is, de sajnos be kell lássam, szűkebb térben él, mint amire szüksége lenne.

Egyszer egy drága barátnőm mondta, hogy Leo is egy több holdas gyerek. Hatalmas térre lenne szüksége, hogy fusson, lélegezzen, létezzen, töltődjön. Ehhez képest viszonylag szűk keretek között mozgunk. Az iskola is korlátok közé zárja a mai gyerekeket, és ezt Leo rosszul tűri. Észrevettem rajta, hogy szorong. Fél az iskolától és attól, hogy nem felel meg.  

Rettenetes nagy teher nehezedik mostanság a gyerekekre, így a fiamra is.  Idén felvételiztünk, ami végletekig húzta az amúgy is kiélezett helyzetet. Nehéz volt. nekem is és a gyereknek is.

Itt a tavasz. A szokásos hajnali kutyasétáltatások alkalmával napról napra rácsodálkozom az ébredő természetre, köszöntöm a fák rügyeit, a földből előbújó hóvirágok édes kis fejeit és az egyre élénkebben fütyülő madarakat.

Ugyan a természet minden percben színesebbé és élőbbé válik, és az élet szinte pezseg körülöttünk, a kora tavaszi napok sokaknak – szó szerint – fejfájást okoznak. A nehézkes ébredés, az aluszékonyság, a hasogató fejfájás, a szédülés, a szétszórtság és az ingerlékenység a tavaszi fáradtság kellemetlen tünet együttese.

25 éve szépségterapeutaként és aromaterapeutaként dolgozom. Ma már tanítom mindazt, amit tudok és megtapasztaltam. A gyógynövények iránti tiszteletemet és szeretetemet az őseimtől kaptam hagyatékul: üknagyapám, aki gyógyító ember volt, egy vakcina feltalálásáért királyi és császári elismerésként az Orvos előnevet kapta, dédnagyanyám ismerte a füvek minden titkát.  Nagyapámnak olajütő malmában különleges olajok születtek, édesanyám pedig nővérként segítette az embereket. Ebben nőttem fel.

Termékeim megálmodásával 15 évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni, mert olyan szépítő szereket kívántam életre hívni, melyek nemcsak a bőrt, de a lelket is megszólítják, melyek az embert a lelkében is széppé és kiegyensúlyozottá teszik. Szenvedélyesen szeretem a munkám és élvezem az élet minden percét. Hiszem, hogy az életet a lehető legnagyobb optimizmussal, odaadással és segítőkészséggel kell élni. Hiszek a gondolat teremtő erejében, hogy az életünkért felelősséget kell vállalnunk. Hiszem, hogy a változást mindig magunkon kell elkezdenünk, hogy a világ, ha szükséges, változhasson utánunk.

Blogom célja, hogy az élet által megajándékozott élményeimből, tapasztalataimból nektek is átnyújtsak néhányat, megosszam veletek mindazt, ami hozzásegít és a mai napig támogat abban, hogy békében éljek önmagammal és a világgal.